Köszönöm Maczelka Balázsnak, hogy felhívta e cikkre a figyelmemet!
Forrás: HWSW.hu
Néhány hete az Intel lényegében újra elindította a Nehalem szervereket Európában. A magyarázat, hogy a befagyasztott IT-büdzsék mellett továbbra is megpróbálja meggyőzni a cégeket, hogy megtérül a beruházás. Az IT-részlegek azonban sokszor önös érdekből gáncsolják a racionalizálást.
A november elején Genfben, a CERN-nél tartott konferencián az Intel magas rangú képviselői szinte szóról szóra ugyanazokat hangoztatták, mint amelyet a Nehalem-EP, avagy Xeon 5500-as sorozat idén március végi rajtjakor is. A válság hatására bár a szerverpiac éppen összeomlóban volt, különös tekintettel az x86-os szervergépek globális eladásaira, az üzenet ettől csak még erősebb volt: drasztikusan konszolidálni kell az elavult szervereket, és rendkívül gyors megtérülés várható az üzemeltetési költségek töredékére szorításával. Most pedig újra, mintegy nyomatékosítva újra elhangzottak ezek az érvek, bizonyítékként pedig többek közt a BMW vonult fel, mely szerverek ezreit üzemelteti.
Az Intel rendezvényét talán csak az magyarázza, hogy a vállalat valamivel ki akarta tölteni a Nehalemek és a következő generációs Xeonok érkezése közt lévő időt, a szajkózott üzenet a konszolidációs lehetőségekről és a gyors megtérülésről ettől még megalapozott. Globálisan az Intel nagyjából 10:1 arányú konszolidációról beszél, vagyis 10 négy-ötéves x86-os szervert váltanak ki újakkal, akár 9 hónapos megtérülést elérve. Más, kompetitív okokból ugyan, de hasonló a jelenlegi marketingkommunikációs stratégia az AMD-nél is: a foglalatkompatibilitásnak köszönhetően fejlesszük fel a meglévő Socket F Opteron-rendszerek egy részét az új négy- és hatmagos chipekkel, és váltsuk ki vele a többit. A lépés bár ésszerű és rendkívül költséghatékony volna, erre a Fujitsu tapasztalatai szerint azonban a vevők alig néhány százaléka vállalkozik.
Az olcsóbb üzemeltetés és kisebb méretek miatt a konszolidáció lélektani és gazdaságossági küszöbe itthon inkább 20:1 arányt mutat, ha új szerver vásárlásáról van szó, mondta el Almási Gábor, a HP Magyarország ProLiantekért felelős termékmenedzsere. A jelenlegi helyzetben a megtérülésnek 18 hónapon belül kell lennie, különben nem kap zöld utat a projekt, de igazán a 12 hónap közeliek vagy rövidebbek jelentenek vonzerőt, és győzik meg a pénzügyi vezetőket is. Technikailag ilyen arány is elérhető, hiszen a legtöbb szerver alacsony átlagos terhelésen fut.
Közel az informatikai Kánaán
Valóban, egy új szerverre, legyen szó Xeonról vagy Opteronról, több, akár tucatnyi régebbi szerverfeladat vonható össze, legyen szó az alkalmazások, rendszerképek konszolidációjáról, vagy a szerverek virtualizálásáról. Mára bőséges konszolidációs tapasztalat halmozódott fel az iparban ahhoz, hogy ezek a projektek a bejáratott gyakorlatoknak köszönhetően alacsony kockázatúak legyenek, a virtualizációs szoftverek rohamos fejlődésével pedig nem csak a teljesítménybeli aggályok tűntek el szinte teljesen, de a dinamikus és automatizálható menedzselhetőségi képességek még hatalmas pluszt is jelentenek. Reger József, a Fujitsu Technology Solutions műszaki vezérigazgatója például úgy fogalmazott, néhány éve még azt gondolta, hogy a nagy adatbázisok nem fognak virtualizált gépekre mozogni, mára azonban “már nem is olyan biztos ebben”, olyan minimálissá vált a teljesítményveszteség.
A nagy IT-szállítók és partnereik most vagy a legkésőbb jövőre képesek lesznek olyan kidolgozott informatikai infrastruktúrát biztosítani, amely végre valóban megfelel az IT rugalmasságáról, mozgékonyságáról, és az üzleti igények hatékony kiszolgálásáról szóló ígéreteinek. Ezek tipikusan magas sűrűségű, blade-formátumú, virtualizált, szervert, tárolót és hálózati eszközöket egységes központi felügyelettel menedzselt, szabályokkal automatizálható rendszerek, melyek építőelemeinek integrált együttműködéséről a beszállító gondoskodik.
Ráadásul ezek az új rendszerek, melyeket a gyártók saját marketingjüktől függően dinamikusnak, egységesítettnek vagy konvergáltnak neveznek, nem csak zöldmezős beruházás keretében, új feladatok kiszolgálására valósíthatóak meg, hanem a meglévő IT-rendszereket is képesek részben beolvasztani, részben felváltani. Ez a jövőben ráadásul egyre többször külső cég által menedzselt infrastruktúrát, vagy teljesen hosztolt környezetet, vagyis felhőt jelent majd. Mindez közel sem áll meg a hardverek szintjén, virtualizációval megtámogatva lehetőség nyílik például a magas rendelkezésre állást biztosító klaszterszoftverek nagy részének kiváltására is, de előre elkészített rendszerképekkel, alkalmazáskonténerekkel vagy belső szoftver repositorykkal (raktár) megszüntethetőek lehetnek a szoftverek egy nagy része telepítésének és konfigurálásának hosszadalmas folyamatai is.
Nem mindenkinek tetszik
Ezen megoldások bevezetésének valószínűleg egyik legnagyobb gátja az adott vállalat informatikai rendszerének, valamint az azt vezető vagy működtető szakembereknek az érettsége. Piaci tapasztalataik alapján a beszállítókra nem is jellemző, hogy az ügyfél aktuális érettségi szintjénél sokkal előrébb mutató megoldásokat javasoljanak, azokat ugyanis nem igazán lennének képesek befogadni, biztosabb az egyszerű értékesítés – vélik.
Ez azonban alapos tanácsadási és előkészítő munkával orvosolható, az akadály szakmai eszközökkel leküzdhető. Van azonban egy másik, sokkal alattomosabb probléma, mely már kőkemény falat állíthat a szakmai ésszerűség, a vállalat érdekeinek útjába. Az új Xeon és Opteron chipekre épülő szerverek, az új diszkes és SSD-s tárolórendszerek, a konszolidációs és új virtualizációs technikák, a magas sűrűségű felépítés, az egységesített adminisztráció lehetősége, vagy az IT-szállítók által kínált felhők jelentette hatékonyság és a legtöbb meglévő IT-rendszer közt akkora szakadék tátong a hatékonyság szempontjából, hogy a változás következményei sokszor elfogadhatatlanok az informatikusok és vezetőik számára.
A piaci tapasztalatok alapján ugyanis a teljes IT-infrastruktúra drasztikus, lényegében átmenet nélküli racionalizálásával egy kisebb, sokszor jóval kisebb IT-részleg is elégséges volna, jó eséllyel visszaesnének a napi szintű üzemeltetési és az üzleti igények kiszolgálása körüli problémák is, így összességében az IT munkát és pozíciót vesztene a cégen belül – ezt pedig senki nem akarja, sem rendszergazda, sem mérnök, sem projektvezető, de leginkább a céges politikával is foglalkozó, és a pozícióval járó juttatásokat élvező CIO nem.
Mindezt az is lehetővé teszi, hogy az IT-részlegek teljesítményét a legtöbb helyen egyszerűen rosszul mérik, nem szempont például az energiaköltség, vagy általában a meglévő feladatok ellátásához szükséges (organikus) költségek trendszerű leszorítása. Richard Curran, az Intel EMEA piacokon szerverekért felelős igazgatója a HWSW-nek elmondta, hogy az elmúlt fél év során mintegy 250 CIO-val találkozott, közülük azonban alig néhányat számoltatnak el az adatközpontok üzemeltetésének költségei miatt, és emiatt nem is nagyon vannak tudatában annak, mekorák pontosan ezek az összegek. Összefoglalva tehát a kép azt mutatja, az informatikát sok helyen rossz ösztönzőkkel vették körül, melyek nem a cég érdekei irányába terelik a CIO-kat.
A jelenség kiterjedtnek tűnik, ugyanakkor egyes vélemények szerint a válság nagyobb nyomást fejt ki, mint amekkora az ellenállás, így ha nem is átfogóan, de történnek fejlesztések, ésszerűsítések így is. Másokkal együtt összességében Ákos György, az EMC magyarországi vezetője is optimistán tekint előre, akinek jövőre már feladata lesz, hogy Magyarországon is értékesítse a Cisco-EMC szövetség által megalkotott egységes IT-rendszereket, a Vblockokat, melyek kifejezetten a nagyvállalatoknak szólnak. Magyarországot és a régiót különösen nagy erővel sújtotta a pénzügyi válság, ami más országokhoz viszonyítva sokkal jobban visszavetette az IT-piacot, fejtette ki a HWSW-nek Christian Morales, az Intel EMEA piacokért felelős vezetője.
A helyzeten várhatóan javít az is, ha beindul a gazdaság és a piacok, növekednek az IT-vel szembeni igények is, így a cégek lazítanak a szorosra húzott büdzséken is. A reflexszerű pénzügyi szigor és az érdekellentétek azonban várhatóan még jó ideig megmaradnak, így a nagyok egyre többször próbálkozhatnak a pénzügyi vezetőknél, ha hozzájuk férnek. Az IBM már jó ideje ezt a stratégiát igyekszik követni, de mellette az EDS felvásárlásával a HP, a Perot tancsádóinak megszerzésével pedig a Dell is közelebb került a tűzhöz – ez azonban már inkább a politikai játszmák és üzleti diplomácia asztala, semmint az informatikai kérdéseké.
RT”
