Posted by: Kovács Péter | December 3, 2009

Microsoft outs Silverlight-powered Bing Maps

Source: Techradar.com

Microsoft has launched a new Silverlight-powered Bing Maps into beta testing this month, in an attempt to better what is already on offer from Google Maps.

The new Silverlight version of Bing Maps offers a bunch of new features that Microsoft refers to as “spatial search” – although the current HTML version is still far nippier to use.

However, we expect that the Silverlight version – which does impressive visual stuff such as meshing together Road and Aerial modes – will get a lot quicker when it comes out of beta testing.

Map apps

Microsoft has also followed the current trend for offering ‘app stores’ by adding in a new Application Gallery allowing developers to include their own information on a map.

Current maps apps Microsoft is offering include: What’s nearby, Local Lens, Twitter Maps, Photosynth, Current traffic, Trafficland, Businesses by category, Today’s front pages, Restaurant finder, Hotel finder, Travel webcams, Roadside attractions, Roadside sculptures, Urban graffiti, Urban murals, and Signs & billboards.

For more you can check out this video of Blaise Agüera y Arcas, Chief Architect of Bing Maps, demo’ing the new offering from Microsoft.

Users can still check out the non-Silverlight version at Bing.com/Maps in addition to the Silverlight beta version at Bing.com/Maps/Explore.

Advertisements
Posted by: Kovács Péter | November 26, 2009

A Facebook lenyomja a játékipart

Forrás: INDEX.hu

Kevesebb mint egy év alatt a tízszeresére emelkedett a közösségi oldalakon futó játékok felhasználóinak száma, százmillió dolláros felvásárlási ajánlatokkal kerülgetik a nagy játékkiadók a fejlesztőket, akiknek sikerült az internet egyik legértékesebb reklámfelületévé tenni az egyszerű, néha már-már primitív közösségi játékokat.

 

top25facebook

A menő Facebook-játékok. A számok az aktív játékosokat jelentik.
És még egy utolsó toplista, ezúttal fejlesztőcsapatokra lebontva, hogy kinek az alkalmazásai hány emberhez érnek el: a már említett Zynga vezet több mint 200 millióval. Ez nagyjából hétszer annyi, amint ahányan a Facebook alapszolgáltatásait (fotófeltöltés, videómegosztás, mobilos hozzáférés, stb.) használják: vagyis a netezők között a „facebookozás” kifejezés ma már inkább jelent az oldalon elérhető játékokkal való szórakozást, mint bármi mást.

Ez a borzasztó sok ember mind potenciális reklámnéző is egyben. Kicsit sántítani fog a hasonlat, de talán érzékelteti a nagyságrendet: a Farmville-t többen nyomogatják, mint amennyi embert az amerikai tévék az utóbbi tíz évben pár Super Bowl kivételével bármivel a képernyők elé tudtak ültetni. És ebbe értsük bele az összes Oscar-gálát és olimpiai közvetítést, az American Idolt, az összes menő sorozatot, valóságsót, elnöki beiktatást, mindent.

Na ez itt a kert

Most már muszáj lesz kicsit körbejárni azt, hogy mit is tudnak ezek a játékok. A legtöbbjét leírhatjuk nagyjából úgy, hogy egy tamagocsit keresztezünk valami egyszerű építgetős stratégiai játékkal, aztán ráhúzzuk egy témára. A maffiás játékokkal kezdődött az őrület: toborozzunk minél nagyobb bandát, adjunk nekik fegyvereket, és szerezzünk sok pénzt a többi banda megtámadásával. A legnagyobb sztár Farmville-ben egy farmot kell menedzselgetnünk, vetni-aratni, állatokat tartani, és hasonlók; de van akvárium-fejlesztgetős, kalózos, kisállatos, akármilyenes.

 

farmville

Ez a Farmville, 60 millió játékossal ma az internet legnépszerűbb játéka

A lényeg: a fő erőforrásunk az idő, vagyis minden nap tehetünk pár lépést, megcsinálhatunk egy-két küldetést, kereshetünk egy kis játékpénzt, amit elkölthetünk arra, hogy fejlesszünk egy keveset a farmon (maffián, állatkerten, akármin). A legtöbb ilyen játék technikailag is roppant egyszerű (ami nagyban a Facebook, és a könnyen használható, rugalmas programozói felület érdeme is), az általunk megkérdezett webfejlesztők szerint egy „PHP programozás 24 óra alatt” könyv elolvasása után akár bele is lehet vágni egy ilyenbe, és az ikonok megrajzolása több időt fog elvinni, mint a program megírása.

Elkapták a casual gamert

Egy bő évtizede zajlik már a játékipar hajtóvadászata a casual gamerre, vagyis az alkalmi játékosokra, akik nagyon sokan vannak; sokkal többen, mint a Counter-Strike-ot vagy a Starcraftot sportként űző hardcore rajongók. Erre nagyjából akkor döbbent rá az iparág, amikor 1997-ben a Deer Hunter című (semmi köze az azonos című filmhez, itt tényleg szarvasokra kell vadászni), gyenge grafikájú, középgagyi lövöldözős játék leverte a bestsellerlisták éléről a Quake 2-t és a többi sztárjátékot.

A szarvasvadászat a folytatásaival együtt hatmillió példányban kelt el, és azóta próbálják a kiadók elérni ezt a réteget, több-kevesebb sikerrel. A Facebook tökéletesen kihasználja az ő igényeiket: ingyen van, bármilyen gépen elfut, ami a netre van kötve, és nem igényel sok időt, akár öt percre is be lehet ugrani cigiszünet helyett elintézni az aznapi játszanivalót. De szórakoztató annyira, hogy másnap megint visszajöjjünk újabb öt percre.

És online az egész, a barátainkkal, vagy éppen ellenük játszhatunk, jó MLM-es módszerrel beszervezhetjük őket egy új játékba, hogy a pontjaikból részesedést kapjunk. A játékmechanika meg éppen elég bonyolult ahhoz, hogy az ember elmolyoljon egy kicsit az optimális stratégia kialakításán (de ha nincs hozzá kedve, nem muszáj, lehet nyomni érzésre is).

 

mafiawar

Mafia Wars, az egész őrület elindítója

Sikersztori munkaidőben

Ezek a kis vackok, amiket jellemzően mindenki a munkahelyén nyomogat két gyors alt-tab között, az internet legértékesebb reklámfelületévé nőttek nagy hirtelen (2008 decemberében 6 millió felhasználója volt a legnépszerűbb facebookos játéknak; egy év sem kellett a tízszeres növekedéshez). És igazán még ki sem használják őket: néhány játékban megy még csak a mikrotranzakciós modell, ami Kínában milliárdos forgalmú ipar, és nagyjából annyit tesz, hogy némi aprópénzért az ember vásárolhat játékbeli bónuszokat.

Van helyette CPA (Cost Per Action) hirdetés, ami ugyanez, egy plusz csavarral: akkor kapsz a játékban pénzt vagy újabb lépési lehetőséget, ha bannerekre kattintasz, hírlevelekre iratkozol fel és hasonlók (ilyesmik miatt perlik most a magukat átverve érző hirdetők a nagyobb játékfejlesztőket).

A pénz tehát már most ömlik, és akkor még termékelhelyezés, szponzorált játékok fel sem merültek. Lehet hogy mégsem annyira elszállt gondolat az a pár tíz-százmillió dollár azért a pár szerencsés csapatért, akik gyorsan kapcsoltak, és pár hónap alatt megcsinálták a szerencséjüket a közösségi oldalakon.

 

 

 

Posted by: Kovács Péter | November 26, 2009

IKEA’s creative SMO tactics

IKEA knows how to make the best out of existing and free functions of Facebook to make me even ME their free commercial agent. 🙂

Thank you Pelyes Peti for the highlight.

Posted by: Kovács Péter | November 23, 2009

Mikor az IT a cég ellensége

Köszönöm Maczelka Balázsnak, hogy felhívta e cikkre a figyelmemet!

Forrás: HWSW.hu

 

Néhány hete az Intel lényegében újra elindította a Nehalem szervereket Európában. A magyarázat, hogy a befagyasztott IT-büdzsék mellett továbbra is megpróbálja meggyőzni a cégeket, hogy megtérül a beruházás. Az IT-részlegek azonban sokszor önös érdekből gáncsolják a racionalizálást.
A november elején Genfben, a CERN-nél tartott konferencián az Intel magas rangú képviselői szinte szóról szóra ugyanazokat hangoztatták, mint amelyet a Nehalem-EP, avagy Xeon 5500-as sorozat idén március végi rajtjakor is. A válság hatására bár a szerverpiac éppen összeomlóban volt, különös tekintettel az x86-os szervergépek globális eladásaira, az üzenet ettől csak még erősebb volt: drasztikusan konszolidálni kell az elavult szervereket, és rendkívül gyors megtérülés várható az üzemeltetési költségek töredékére szorításával. Most pedig újra, mintegy nyomatékosítva újra elhangzottak ezek az érvek, bizonyítékként pedig többek közt a BMW vonult fel, mely szerverek ezreit üzemelteti.
Az Intel rendezvényét talán csak az magyarázza, hogy a vállalat valamivel ki akarta tölteni a Nehalemek és a következő generációs Xeonok érkezése közt lévő időt, a szajkózott üzenet a konszolidációs lehetőségekről és a gyors megtérülésről ettől még megalapozott. Globálisan az Intel nagyjából 10:1 arányú konszolidációról beszél, vagyis 10 négy-ötéves x86-os szervert váltanak ki újakkal, akár 9 hónapos megtérülést elérve. Más, kompetitív okokból ugyan, de hasonló a jelenlegi marketingkommunikációs stratégia az AMD-nél is: a foglalatkompatibilitásnak köszönhetően fejlesszük fel a meglévő Socket F Opteron-rendszerek egy részét az új négy- és hatmagos chipekkel, és váltsuk ki vele a többit. A lépés bár ésszerű és rendkívül költséghatékony volna, erre a Fujitsu tapasztalatai szerint azonban a vevők alig néhány százaléka vállalkozik.
Az olcsóbb üzemeltetés és kisebb méretek miatt a konszolidáció lélektani és gazdaságossági küszöbe itthon inkább 20:1 arányt mutat, ha új szerver vásárlásáról van szó, mondta el Almási Gábor, a HP Magyarország ProLiantekért felelős termékmenedzsere. A jelenlegi helyzetben a megtérülésnek 18 hónapon belül kell lennie, különben nem kap zöld utat a projekt, de igazán a 12 hónap közeliek vagy rövidebbek jelentenek vonzerőt, és győzik meg a pénzügyi vezetőket is. Technikailag ilyen arány is elérhető, hiszen a legtöbb szerver alacsony átlagos terhelésen fut.
Közel az informatikai Kánaán
Valóban, egy új szerverre, legyen szó Xeonról vagy Opteronról, több, akár tucatnyi régebbi szerverfeladat vonható össze, legyen szó az alkalmazások, rendszerképek konszolidációjáról, vagy a szerverek virtualizálásáról. Mára bőséges konszolidációs tapasztalat halmozódott fel az iparban ahhoz, hogy ezek a projektek a bejáratott gyakorlatoknak köszönhetően alacsony kockázatúak  legyenek, a virtualizációs szoftverek rohamos fejlődésével pedig nem csak a teljesítménybeli aggályok tűntek el szinte teljesen, de a dinamikus és automatizálható menedzselhetőségi képességek még hatalmas pluszt is jelentenek. Reger József, a  Fujitsu Technology Solutions műszaki vezérigazgatója például úgy fogalmazott, néhány éve még azt gondolta, hogy a nagy adatbázisok nem fognak virtualizált gépekre mozogni, mára azonban “már nem is olyan biztos ebben”, olyan minimálissá vált a teljesítményveszteség.
A nagy IT-szállítók és partnereik most vagy a legkésőbb jövőre képesek lesznek olyan kidolgozott informatikai infrastruktúrát biztosítani, amely végre valóban megfelel az IT rugalmasságáról, mozgékonyságáról, és az üzleti igények hatékony kiszolgálásáról szóló ígéreteinek. Ezek tipikusan magas sűrűségű, blade-formátumú, virtualizált, szervert, tárolót és hálózati eszközöket egységes központi felügyelettel menedzselt, szabályokkal automatizálható rendszerek, melyek építőelemeinek integrált együttműködéséről a beszállító gondoskodik.
Ráadásul ezek az új rendszerek, melyeket a gyártók saját marketingjüktől függően dinamikusnak, egységesítettnek vagy konvergáltnak neveznek, nem csak zöldmezős beruházás keretében, új feladatok kiszolgálására valósíthatóak meg, hanem a meglévő IT-rendszereket is képesek részben beolvasztani, részben felváltani. Ez a jövőben ráadásul egyre többször külső cég által menedzselt infrastruktúrát, vagy teljesen hosztolt környezetet, vagyis felhőt jelent majd. Mindez közel sem áll meg a hardverek szintjén, virtualizációval megtámogatva lehetőség nyílik például a magas rendelkezésre állást biztosító klaszterszoftverek nagy részének kiváltására is, de előre elkészített rendszerképekkel, alkalmazáskonténerekkel vagy belső szoftver repositorykkal (raktár) megszüntethetőek lehetnek a szoftverek egy nagy része telepítésének és konfigurálásának hosszadalmas folyamatai is.
Nem mindenkinek tetszik
Ezen megoldások bevezetésének valószínűleg egyik legnagyobb gátja az adott vállalat informatikai rendszerének, valamint az azt vezető vagy működtető szakembereknek az érettsége. Piaci tapasztalataik alapján a beszállítókra nem is jellemző, hogy az ügyfél aktuális érettségi szintjénél sokkal előrébb mutató megoldásokat javasoljanak, azokat ugyanis nem igazán lennének képesek befogadni, biztosabb az egyszerű értékesítés – vélik.
Ez azonban alapos tanácsadási és előkészítő munkával orvosolható, az akadály szakmai eszközökkel leküzdhető. Van azonban egy másik, sokkal alattomosabb probléma, mely már kőkemény falat állíthat a szakmai ésszerűség, a vállalat érdekeinek útjába. Az új Xeon és Opteron chipekre épülő szerverek, az új diszkes és SSD-s tárolórendszerek, a konszolidációs és új virtualizációs technikák, a magas sűrűségű felépítés, az egységesített adminisztráció lehetősége, vagy az IT-szállítók által kínált felhők jelentette hatékonyság és a legtöbb meglévő IT-rendszer közt akkora szakadék tátong a hatékonyság szempontjából, hogy a változás következményei sokszor elfogadhatatlanok az informatikusok és vezetőik számára.
A piaci tapasztalatok alapján ugyanis a teljes IT-infrastruktúra drasztikus, lényegében átmenet nélküli racionalizálásával egy kisebb, sokszor jóval kisebb IT-részleg is elégséges volna, jó eséllyel visszaesnének a napi szintű üzemeltetési és az üzleti igények kiszolgálása körüli problémák is, így összességében az IT munkát és pozíciót vesztene a cégen belül – ezt pedig senki nem akarja, sem rendszergazda, sem mérnök, sem projektvezető, de leginkább a céges politikával is foglalkozó, és a pozícióval járó juttatásokat élvező CIO nem.
Mindezt az is lehetővé teszi, hogy az IT-részlegek teljesítményét a legtöbb helyen egyszerűen rosszul mérik, nem szempont például az energiaköltség, vagy általában a meglévő feladatok ellátásához szükséges (organikus) költségek trendszerű leszorítása. Richard Curran, az Intel EMEA piacokon szerverekért felelős igazgatója a HWSW-nek elmondta, hogy az elmúlt fél év során mintegy 250 CIO-val találkozott, közülük azonban alig néhányat számoltatnak el az adatközpontok üzemeltetésének költségei miatt, és emiatt nem is nagyon vannak tudatában annak, mekorák pontosan ezek az összegek. Összefoglalva tehát a kép azt mutatja, az informatikát sok helyen rossz ösztönzőkkel vették körül, melyek nem a cég érdekei irányába terelik a CIO-kat.
A jelenség kiterjedtnek tűnik, ugyanakkor egyes vélemények szerint a válság nagyobb nyomást fejt ki, mint amekkora az ellenállás, így ha nem is átfogóan, de történnek fejlesztések, ésszerűsítések így is. Másokkal együtt összességében Ákos György, az EMC magyarországi vezetője is optimistán tekint előre, akinek jövőre már feladata lesz, hogy Magyarországon is értékesítse a Cisco-EMC szövetség által megalkotott egységes IT-rendszereket, a Vblockokat, melyek kifejezetten a nagyvállalatoknak szólnak. Magyarországot és a régiót különösen nagy erővel sújtotta a pénzügyi válság, ami más országokhoz viszonyítva sokkal jobban visszavetette az IT-piacot, fejtette ki a HWSW-nek Christian Morales, az Intel EMEA piacokért felelős vezetője.
A helyzeten várhatóan javít az is, ha beindul a gazdaság és a piacok, növekednek az IT-vel szembeni igények is, így a cégek lazítanak a szorosra húzott büdzséken is. A reflexszerű pénzügyi szigor és az érdekellentétek azonban várhatóan még jó ideig megmaradnak, így a nagyok egyre többször próbálkozhatnak a pénzügyi vezetőknél, ha hozzájuk férnek. Az IBM már jó ideje ezt a stratégiát igyekszik követni, de mellette az EDS felvásárlásával a HP, a Perot tancsádóinak megszerzésével pedig a Dell is közelebb került a tűzhöz – ez azonban már inkább a politikai játszmák és üzleti diplomácia asztala, semmint az informatikai kérdéseké.

 

 

 

Posted by: Kovács Péter | November 23, 2009

Miért nincs tekintélye a magyar diplomának?

Forrás: KOMMENT.hu

A magyar munkaadók elégedetlenek a felsőoktatásból kikerülő dolgozók képzettségével, a külföldiek szemében pedig a legtöbb esetben kifejezetten rossz ajánlólevél a magyar diploma. Miért?

Az általános és középiskolai tanítás után a héten a felsőoktatásban is megkezdődött a szorgalmi időszak, elképesztően sok hallgatóval és sajnos elképesztően sok problémával. Ezek közül csak egy a kezelhetetlenül nagy diáklétszám, és erről szoktak is beszélni, ki milyen előjellel – a mindenkori oktatási minisztérium hatalmas eredményként jelenti be, hogy még a tavalyinál is több diák fog egyetemre járni, mások általában nem ennyire optimisták. Annyira pesszimista viszont senki sem szokott lenni, hogy sorra vegye az összes többi bajt is, azokat a gondokat, amelyek miatt egy átlagos magyar egyetem nem tud valóban versenyképes, valóban minőségi képzést adni.

A minőséghez először is magas színvonalú elméleti alapok kellenek, ahhoz pedig komoly tudományos tevékenység. Ha egy intézmény nincs ott a szakmája élvonalában, ha nem kapcsolódik be a legmagasabb szintű szakmai vérkeringésbe, akkor még a klasszikus, lezártnak tekinthető elméleteket, tudományterületeket sem tudja frissen, a kor elvárásainak megfelelően megismertetni. Márpedig a magyar egyetemek a tudományos teljesítményt jól jellemző, elsősorban publikációs tevékenység és idézettség alapján összeállított listán gyenge helyezéseket érnek el. Különösen nagy a baj azokon a területeken, ahol a Kádár-rendszer alatt durva, politikai alapú, “szocialistán tudományos” megközelítés volt a kötelező irány.

A gyenge teljesítmény egyúttal sajnos azt is maga után vonja, hogy kevés egyetem tud igazán jó partnerkapcsolatot kialakítani a világ legjobb kutatóműhelyeivel – nincs ugyanis mit beadni az együttműködésbe. Az élvonalbeliek csak azzal az egyetemmel fognak együtt dolgozni, amelyik képes számukra is új, értékes, releváns eredményeket szolgáltatni. Az egyik kör itt sajnos bezárulni látszik, hiszen minél kevesebb a kooperáció az élvonallal, annál nehezebb színvonalas eredményeket produkálni, és így tovább. Ebből csak akkor lehet kiszállni, ha elhatározzuk, hogy felzárkózunk, és nem bújunk többé ki “helyi sajátosságokra” hivatkozva a komoly megmérettetés alól.

Egy minőségi egyetem a kiváló elméleti alapokra minőségi szakképzést is nyújt. Ehhez azonban nélkülözhetetlen volna a komoly munkaerő-piaci ismeretekkel és rutinnal rendelkező oktatók tömeges jelenléte, ezt viszont nem tapasztalni. Nem csoda, a mostani professzorok generációjának történelmi okokból soha nem kellett szembenéznie a piaci igényekkel – akármit oktattak is, a diáknak végül mindig lett munkája, elintézte a tervhivatal. Ma viszont nincs így, ezért az egyetemi képzések szakmai törzsanyagát komolyan felül kell vizsgálni. Nem véletlen, hogy a megkérdezett munkaadók mindegyike panaszkodik a gyakorlatias ismeretek hiányára. Ez természetesen nem az elmélet leépítését jelenti, hanem a képzés során a szakmához kapcsolódó, megvalósítandó gyakorlati feladatok, projektmunkák életszerűvé tételét.

Ennek megvalósításához persze komolyan kellene venni az egyetemek és a munkaerőpiac, a gazdasági szféra együttműködését. Nem akarom én lendületből bezáratni az összes, nem azonnali munkakezdéshez segítő szakot, de mindenképpen változtatni kell azon, hogy a képzések keretszámának megállapítása, tartalmának kijelölése és követelményrendszerének kidolgozása szinte teljes egészében a hallgatókat később foglalkoztatók kizárásával készül el. Az már többször bebizonyosodott a világtörténelemben, hogy az állami bizottság által tervezett kereslet, kínálat és minőségpolitika nem működik – nem működik sem a cipőgyártásban, sem az egyetemeken. Hagyjunk fel vele! A hallgatónak sem érdeke, ő ugyanis azért megy egyetemre, hogy növelje saját értékét a munkaerőpiacon, ez még akkor is igaz, ha kizárólag tudományos kutatással szeretne foglalkozni, ugyanis az is egy munkaerőpiac, csak meglehetősen speciális, ahol a legnagyobb értéknövelő tényező a tudományos eredmény. Arról meg már volt szó feljebb.

A szakmai készségeket növelhetné a komoly kötelező szakmai gyakorlatok bevezetése, a jelenlegi néhány hetes, maximum egy-két nyári hónapot igénybe vevő foglalkozások helyett hosszabb időn át (akár részmunkaidőben) valódi feladatokat adni a diákoknak egy valódi munkahelyen, valódi felelősséggel.

Ez egyben hozzájárulna a szakmai szocializációhoz is. Egy munkához ugyanis nemcsak a szigorúan vett feladatok elvégzése tartozik hozzá, sőt. Mintha elfeledkeznénk róla, de mindig elengedhetetlen volt, hogy (különösen a magasabb szintű szellemi munkát végzők) jól beszéljenek világnyelveket, legyenek tárgyalóképesek, tudják bemutatni magukat, munkájukat, eredményeiket, legyen meg az ehhez szükséges kommunikációs kultúrájuk. Ehhez nem szükséges fantomfőiskolákon éveket elvégezni, ehhez egyrészt egy jó szakember kell, aki heti egy órában egy fél év alatt el tudja mondani a legfontosabb alapokat, másrészt meg sok-sok idő, ami alatt mindez rutinná, jó ízléssé válik, és nem külön elsajátítandó technikává.

Ezeket a magyar felsőoktatásról a munkaadók és az élesebb szemű, komoly összehasonlítási alapot szerző (tipikusan egy-egy félévet jobb helyen eltöltő, nemzetközi szervezetekben aktív) hallgatók tudják. Finoman fogalmazva nem diszkriminálják pozitívan a magyar diplomával rendelkezőket a legtöbb szakmában a világon sehol sem. Nem csoda. A jelenlegi felsőoktatás számos esetben egyszerűen nem ad megfelelő képzést a szakma hatékony gyakorlásához, és nem ad életpályamodellt sem.

Gyors megoldás nincs, de első lépésnek nem ártana elismerni, hogy baj van. Mert egyelőre ott tartunk, hogy mindenki elismerően bólogat, ha egy olyan intézményről van szó, amelyhez semmi köze, mindenki meg van győződve arról, hogy neki volt balszerencséje, ahova ő járt, az a rossz kivétel. Pedig nem. Kivétel nagyon-nagyon kevés van.

Posted by: Kovács Péter | November 13, 2009

Jailbreaking Your iPhone: The Pros and Cons

Source: PCworld

Thinking about being a rebel and adding unapproved third-party apps to your iPhone? Make sure you know what the risks are first.

Thinking about being a rebel and adding unapproved third-party apps to your iPhone? Make sure you know what the risks are first.

iPhone “jailbreaking” has been a hot topic since Apple released its smartphone more than two years ago. While the amazing little device does indeed have applications for “just about everything,” Apple’s sometimes arbitrary or self-serving rejections of apps such as Google Voice has turned more people on to the idea of freeing themselves from dependence on Apple for these resources (and also, in some cases, from AT&T for a network signal).

A collective of hackers known as the iPhone Dev-Team publishes easy-to-use, cross-platform tools that allow you to install third-party apps on your iPhone that Applewon’t admit into its App Store.

For the moment, however, the legality of jailbreaking is in question. The Dev-Team offers its free tools without any proprietary code so as not to violate copyright laws. But Apple recently filed a statement arguing that jailbreaking constitutes copyright infringement because it incorporates a modified version of Apple’s bootloader, the software that loads the main operating system.

Some jailbreakers are mostly interested in using their iPhones on a network other than AT&T’s. Using a different network with your iPhone may get you better coverage, save some money on your data plan, or help when you’re traveling overseas, but don’t expect any tech support from Apple or AT&T. Unlike jailbreaking limited to loading third-party apps, jumping to a different network is not completely reversible, because of the changes it makes to the phone’s baseband (modem firmware). The legality of this kind of jailbreak is even more questionable.

Suppose you’re interested in a relatively simple jailbreak to experience third-party apps. This has some definite advantages, but some cautions to consider as well.

Pro: Rebellion Against ‘The Man’

Apple argues that by keeping firm control over the hardware that runs its software, it’s able to maintain quality and a consistent experience. But with all the App Store rejections, limitations on software developers, and usage restrictions (MMS is here finally, but where is tethering?), some people feel constrained by what the iPhone can’t do. Apple has been very clear that it isn’t happy with iPhone hacking, so if you’re the kind of person who likes to rush out of the electronics store without letting the security guard check your receipt, you may find a rebellious thrill in jailbreaking.

Pro: Third-Party Apps Galore

Cydia and its newer, lighter competitor Icy are the unofficial app stores available only to jailbreakers. In these stores, you’ll find hundreds of terrific apps that have been rejected from the App Store for providing features that Apple would rather you not have. Examples? Cycorder is a camera app that enables video-recording on pre-3GS iPhones; PDANet allows tethering of your 3G connection to your laptop; and GVMobile is an app for the Google Voice service. Plus, you can still get free and paid apps from the official App Store, so jailbreakers get the best of both worlds.

Pro: Total UI Customization

The iPhone’s user interface is excellent, but there is just something cool in giving your phone a Snow Leopard facelift. Or making your home screen look like a vending machine. Jailbreaking lets you do that, and much more. With the Winterboard app, you can install any of the vast number of skins available. Jailbreaking also lets you install systemwide add-ons such as SBSettings, which enables quick access to your system settings from within any app. You can even add a fifth icon to the dock at the bottom of all iPhone screens or change system sounds (like adding some new text message tones to the scant built-in set of six). The list goes on and on.

Con: Beware of the Rickroll

Unless you’re a big Rick Astley fan, you’re probably not going to want him plastered on your jailbroken iPhone. Jailbroken iPhones in Australia were reportedly infected by a worm that only replaces the device’s background wallpaper with an image of 80s one-hit wonder Rick Astley. The worm, dubbed ikee, only affects jailbroken iPhones running the SSH app with the default password. While the worm is fairly harmless and seems to only be limited to jailbroken phones in Australia, malicious variants of ikee could soon follow.

Con: Bye-Bye, Warranty

Sad, but true: Jailbreaking voids your warranty. If you experience hardware problems with your jailbroken iPhone, don’t expect any help from Apple. But you can probably get around that limitation. If you use iTunes to restore a clean version of the iPhone software (not one from a backup), Apple will never know you had previously jailbroken your phone.

Con: Updates Can Break Jailbreaks

If you’re the kind of person who waits in line to buy the latest and greatest Apple hardware, or you worry about the security implications of not installing a new software update, jailbreaking may not be for you. If you install an update on your hacked iPhone, it will likely negate your jailbreak, meaning your phone will still function normally, but all your jailbreak apps and plug-ins will be erased. Although the Dev-Team generally puts out new tools within a week or two after new software is released, you won’t be rocking the shiny new features on launch date.

Con: Increased Instability

Every operating system is prone to crashing every once in a while, and the iPhone OS is no exception. Throw some unofficial, hacker-originated software into the mix and you might experience more crashes. Also, any add-on or UI mod you install could slow down your iPhone.

Con: Security-Breach Risk

Jailbreaking may open up root file-system access, which makes it possible for users to unwittingly do serious damage. For example, if you decide to install openSSH (to allow wireless data transfer between your phone and your computer) and forget to change the default root password, your entire file system could be open to others on the same network, and your personal data could be at risk.

Con: Fear of the Brick

While the Dev-Team has generally done an adequate job of testing its tools prior to release, cases of users “bricking” their iPhones in the jailbreak process have been known to occur. The jailbreaking tools are as user-friendly and safe as they have ever been, but you should realize that jailbreaking comes with someinherent risks. If you love your iPhone and don’t want to gamble the hundreds of dollars it may cost to replace it, jailbreaking may not be your best option.

 

Posted by: Kovács Péter | November 9, 2009

Keresett már szexet a neten?

Forrás: INDEX.hu

Elkészült a Google Dashboard portál, ahol a regisztrált felhasználók ellenőrizhetik, hogy mit tud róluk a keresőcég. A keresés előzményeiből kitörölhetők a kínos bejegyzések.

Eddig 15826-szor használtam bejelentkezve a Google keresőjét. 2006 január 30-án délután fél ötkor a DVB-T technológiáról akartam többet megtudni, ez az egyik legelső adat rólam. A legkínosabb keresésemet úgysem fogom nyilvánosságra hozni, legyen elég az, hogy 2009. október 30-án reggel 9 óra 7 perckor a Lady Gaga szavakat ütöttem be a brózer keresőjébe.

A Google algoritmusai nyilván azt számolgatják éppen, hogy mikor kell majd elém dobni egy hirdetést a művésznő legújabb albumáról, de sajnos ez a legkevésbé sem fog érdekelni, mert csak a Google zenekeresőjét teszteltem Gagával.

szorcs.PNG

Ezeket az adatokat akkor tudja elmenteni a Google, ha a regisztrált felhasználó a böngészőben belép valamelyik szolgáltatásába, mondjuk a Gmailbe, és eközben kereséseket indít. Egy paranoiás kollégámnál például egyetlen lementett webkeresés sincs, mert a Gmailt levelezőprogrammal használja, és soha nem jelentkezik be a Google szolgáltatásaiba.

// <![CDATA[//

// <![CDATA[// // <![CDATA[//

hirdetés

&amp;lt;SCRIPT language=’JavaScript1.1′ SRC=”http://ad.hu.doubleclick.net/adj/N1883.kirowski.index.hu/B4012089.2;abr=!ie;sz=310×232;ord=1257777838?”&amp;gt; &amp;lt;/SCRIPT&amp;gt; &amp;lt;NOSCRIPT&amp;gt; &amp;lt;A HREF=”http://ad.hu.doubleclick.net/jump/N1883.kirowski.index.hu/B4012089.2;abr=!ie4;abr=!ie5;sz=310×232;ord=1257777838?”&amp;gt; &amp;lt;IMG SRC=”http://ad.hu.doubleclick.net/ad/N1883.kirowski.index.hu/B4012089.2;abr=!ie4;abr=!ie5;sz=310×232;ord=1257777838?&#8221; BORDER=0 WIDTH=310 HEIGHT=232 ALT=”Kattintson ide!”&amp;gt;&amp;lt;/A&amp;gt; &amp;lt;/NOSCRIPT&amp;gt;

Jó hír, hogy a Google Dashboard felületén egy kattintással kitörölhető az összes előzmény, de aki bízik a keresőcégben, kiválogathatja a legkínosabb bejegyzéseket.

Nem csak a kereséseket jegyzi meg a Google. Azt is tudja, hogy március 5-én egy Nokia E51-re, június 17-én egy iPhone-ra szinkronizáltam át az 511 névjegyemet, és hogy közülük csak 17 ismerősömmel csevegek a Google Talkon. Itt az idő, hogy egy kicsit reklámozzák nekem a Talkot, hátha jobban rákattanok.

Félelmetes.

Eddig is sejtettem, hogy a Google sokat tud rólam, de egészen hátborzongató látni a tizenötezer bejegyzést, ami az online életem három évének viszonylag pontosan lenyomata. Ezek az adatok utalhatnak a személyiségemre, a munkámra, az érdeklődésemre. Ha az iWiwnek, Facebooknak, vagy az MSN-nek lenne ilyen weboldala, azon valószínűleg hasonló adatokat találnánk.

Bátor és korrekt a Google, hogy a felhasználók kezébe adja a róluk készült adatokat, és megengedi, hogy az emberek megvédhessék a magánszférájukat és a személyes adataikat.

Posted by: Kovács Péter | November 9, 2009

Megjelent az első iPhone-féreg

Forrás: ITcafé

A kártékony program valószínűleg egyelőre csak az ausztrál hálózatokon terjed.

A múlt hét elején egy holland hacker borzolta az iPhone-tulajdonosok idegeit, aki az úgynevezett jailbreakelt telefonokon keresett nyitott portokat, s ha talált ilyet, akkor szövegesen figyelmeztette a tulajdonost a sebezhetőségre, egyben öt euró ellenében felajánlotta segítségét. (A jailbreakelés annyit jelent, hogy egy eljárás segítségével futtathatóak lesznek az Apple által jóvá nem hagyott szoftverek is a készüléken, ám ez azzal jár, hogy megnyílik az iPhone SSH-portja, ahol egy ismert, alapértelmezett jelszó van beállítva. Bővebben a Buhera Blogon.)

Az F-Secure viszont tegnap jelezte, hogy egy ikee nevű hacker, ugyancsak a jailbreak következményeit kihasználva, elindította útjára a saját magáról elnevezett férget, mely az iPhone esetében az első ilyen típusú káros program. A PC World értesülései szerint Asley Townsnak hívják a 21 éves kísérletező kedvű, jelenleg munkanélküli programozót, aki múlt szerdán a holland példán felbuzdulva írta meg féreg kódját. Az ikee-val készült interjú szerint a srácot a „kíváncsiság” vezette, amikor Ausztráliában ráengedte a hálózatra szoftverét: tudni szerette volna, hány védtelen, alapértelmezett jelszóval ellátott készüléket talál. A féreg feltelepülve egyébként lecseréli a háttérképet Rick Astley fotójára, illetve „önvédelemből” lezárja az SSH-portot. (Bővebben a Buhera Blogon.)

Arról még nincsenek biztos információk, hogy a fertőzés kijutott-e Ausztráliából, de az érintett iPhone-tulajdonosok jól teszik, ha megváltoztatják a rootjelszót.

Posted by: Kovács Péter | November 9, 2009

Véget ér a Skype-balhé

Forrás: ITcafé

Lapértesülések szerint a szolgáltatás kitalálói fogják visszavásárolni az Ebay üzletágát. Cserébe a pereket visszavonják.

A végéhez közeledik a Skype-ért folytatott háború – írja a New York Times. A lap az ügyet közelről ismerő forrásoktól úgy értesült, hogy a népszerű VoIP- és üzenetküldő alkalmazást kitaláló duó végül el fogja érni, amit a zsarolásként is felfogható licencperrel el akart érni: ismét tulajdonrészt szereznek a vállalkozásban. A jogvitát lezáró megállapodást már a héten bejelenthetik.

A felek „optimisták a megegyezéssel kapcsolatban” – állította az egyik, neve elhallgatását kérő forrás. Aki szerint egy olyan megoldás formálódik, amelyben a Skype-ot létrehozó, majd 2005-ben az eBaynek eladó Niklas Zennström és Janus Friis újra „jelentős tulajdonrészt” szerez a vállalatban, feltehetően úgy, hogy az üzletágért 1,9 milliárd dollár készpénzt és 125 millió dollárnyi adósságpapírt megajánló magánbefektetői csoportból kigolyózzák a londoni Index Venturest. Ennek egyik partnere és tanácsadója az a Michelangelo Volpi, aki korábban a szintén a Zennström és Friis által gründolt Joost internetes tévé vezetője volt.

A részletek egyelőre nem világosak, így azt sem lehet tudni, hogy a Skype-alapítók mekkora részesedéshez jutnak majd, bár a New York Times forrásai szerint legalább egy poszt az övék lesz a cég igazgatótanácsában. A megegyezés feltétele az eBay és a felvásárlási ajánlatot benyújtó befektetői csoport elleni perek visszavonása.

Maguknak akarták

Jól értesült források szerint Zennström és Friis az év elején vissza szerették volna vásárolni a Skype-ot az Ebaytől – mely 2005-ben 3,1 milliárd dollárt fizetett a vállalkozásért –, és magántőke-társaságok bevonásával igyekeztek előteremteni a pénzt az ügylethez. Az aukciósház azonban nem fogadta el az ajánlatukat, amiben szerepe lehetett annak is, hogy az Ebay menedzsmentje nem ápol baráti viszonyt a duóval.

Az elutasítást követően a Skype-alapítók támadásba lendültek. Mint kiderült: a skandináv páros a Skype 2003-as elindítása előtt két évvel gründolt egy másik vállalkozást, amelybe kimentette a szintén általuk kitalált KaZaA és a későbbi Skype alapját adó peer-to-peer technológiát, és a mai napig ez a cég, a Joltid Ltd. rendelkezik a protokoll szabadalmaival és jogaival. Az Ebay is a Joltidtól licencelte a megoldást.

Mindenáron

Márciusban a Joltid váratlanul szerződésszegéssel vádolta meg az aukciósházat, és erre hivatkozva felmondta a licencszerződést. A huzavona akkor odáig fajult, hogy a felek az Egyesült Királyságban bíróság elé vitték az ügyet, amelynek tárgyalását 2010 júniusára tűzték ki. Szeptember elején aztán az Ebay bejelentette, hogy a Skype többségi tulajdonrészét eladja egy magánbefektetői csoportnak, mire Zennström és Friis az új tulajdonosaspiránsokra iskiterjesztette a pert, hogy meghiúsítsa az akvizíciót. A párost különösképpen felbőszítette, hogy a vevőnek jelentkező befektetői csoport élén a Joosttól menesztett Volpi áll, aki jól ismerhette a Skype kivásárlására vonatkozó terveiket.

A küszöbön álló megegyezésről szóló híradást sem az Ebay, sem Zennström és Friis nem akarta kommentálni.

Posted by: Kovács Péter | November 4, 2009

Egy érdekes alternatív megélhetési lehetőség

Forrás: INDEX.hu

Pár éve még csak kis színes érdekesség volt, hogy egyes játékok rajongói képesek valódi pénzt kiadni azért, hogy ne a játékban kelljen összegyűjtögetniük a virtuális fizetőeszközt, csak az előnyeit élvezzék. Aztán jött a World of Warcraft diadalmenete meg az online játékok ázsiai forradalma, és ma már mértéktartó becslések szerint is legalább négyszázezer ember dolgozik a goldfarming iparágban, és évi ötszázmillió valódi, kézzel fogható dollárért cserélnek gazdát a játékok aranypénzei.

Kelet-Ázsiában fillérekért görnyednek a gépek előtt a farmerek a netkávézókban zárástól reggelig, és gyűjtögetik az aranyat a játékban, hogy azt aztán egy unatkozó amerikai, európai vagy koreai játékos vegye meg a netkávézót és az illegális aranybizniszt egyszerre futtató főnökétől.

A goldfarmerek világának közepe Kína, itt legalább háromszázezren élnek ebből, és egyre jön fel Vietnam, ahol még olcsóbb a munkaerő, de tulajdonképpen a világ bármely részén élve bele lehet vágni, és reménykedni, hogy a játékmesterek nem kapnak el és tiltanak ki. Két magyar goldfarmerrel beszélgettünk, akik a harminc–ötvenezresre becsült hazai online játékos piacon terítik a virtuális aranyat.

Robottal vagy kézzel

Krisztián kis hal, egymaga dolgozik, négy hónapja vágott bele, és napi fél óra munkával havi harmincöt-negyvenezer forintot keres az arany eladásával. Balázs egy egész csapatot foglalkoztat, a létszám nyolc és tizenkét fő között mozog, ő csak menedzseli az üzletet, átveszi a farmerektől az aranyat, megtalálja a vásárlót, és továbbadja neki. Négy-öt éve van a piacon, és azóta ebből is él.

Az egyszeri farmer nagyjából a minimálbérnek megfelelő pénzt tudja összehozni, ha éppen van megrendelés. „Van, aki két munkát is bevállal egy hétre, és ezzel ötvenezret tesz zsebre. Igaz, ilyenkor nem sokat alszik, de ha van munka, csinálni kell. A csapatba bekerülni csak ajánlással lehet, és mindenkinek utánanézünk.”

A napi fél óra, és az egész héten nem alszol között a különbséget a munkamódszer adja. Krisztián botot használ, vagyis egy program irányítja helyette a karaktereket, egyszerre több gépen, az emberi játékosokhoz képest nagyon bénán, de fáradhatatlanul. Éjjel-nappal vándorol a robothős a vadonban, öli az ellenfeleket, és gyűjti az aprópénzt, nagyjából úgy, ahogy az emlékezetes South Park-epizódbanláthattuk. Gazdájuk naponta egyszer rájuk néz, eladja a bot áltat talált értékesebb tárgyakat, és megforgatja a befolyt pénzt az aukciós házban.

Balázs emberei ezzel szemben kézzel farmolnak, sokkal hatékonyabban mint egy robot, viszont tűrik a legsúlyosabb futószalagmunkák monotonitását. Ezzel nem lehet lebukni, hiszen azt semmi nem tiltja, hogy egy játékos megszállottan gyűjtse a pénzt (azt igen, hogy ezt később eladja, de ez már más kérdés), míg a robotokat minden játékban üldözik, vírusirtókhoz hasonló szoftverekkel vadásznak rájuk, és a játékosok is előszeretettel ölik meg, vagy jelentik föl őket a játékmestereknél.

Untitled-1

Árlista egy nagy nemzetközi goldfarmer oldalon…

Aranyból forint

A következő lépés megtalálni a vásárlót. Krisztián is, Balázs is a World of Warcraftban üzletel az arannyal, és mindketten arról panaszkodnak, hogy mostanában nem megy jól a bolt (a kereslet csökkenését nem feltétlenül az okozza, hogy kevesebb a játékos, inkább hogy olyan változások történtek a játékban, amik miatt könnyebb pénzt szerezni, kisebb az igény a farmer aranyára), és a pár hete elindult koreai játékban, az Aionban bíznak. A távol-keleti játékokban egyébként is nagyobb általában a pénz szerepe, mint a nyugatiakban, és az Aionra több százezren álltak át a WoW-ról az indulása óta, tele is van goldfarmerrel, alig győzik kiirtani őket a karbantartók.

Kereslet tehát van, csak meg kell találni. Krisztián ingyenes apróhirdetési portálokon hirdet, Balázs saját weboldalt tart fenn, és reklámozza játékokkal foglalkozó oldalakon. A vevők általában öt-tízezer forintot költenek egy alkalommal, Paypalen fizetnek, lenyomozhatatlanul. „Nem ítélem el őket – mondja Krisztián –, mert ők a vásárlóim, nekik köszönhetem azt a gépet, amin most írom a levelet neked, egyébként nem lett volna keret rá. Lehet, hogy azért vesznek aranyat, mert nem tudnának érvényesülni a játékban nélküle, lehet hogy azért, mert van való életük, és nem minden idejüket a WoW-ban töltik.”

„Az átlagos játékosnál idősebb, jómódú, akinek a munkája és családja mellett kevesebb ideje marad a hobbijára, és azt nem a játék unalmasabb részeire akarja fordítani” – jellemzi a tipikus aranyvásárlót Balázs. Persze ettől még az egész aranybiznisz illegális a játékszabályok szerint, és időnként jön a kitiltási hullám, és tízezres nagyságrendben hullanak a fejek, illetve a karakterek, és azzal ugrik az arany (hacsak nem rejtették el nagyon ügyesen), és újra meg kell venni a játékot, fejleszteni a farmoló karaktereket.

„Nem használunk botot, hacket, eddig ez meg a méretünk elég volt, hogy ne tiltsanak ki. Kicsik vagyunk, ha tudnak is rólunk, megrántják a vállukat. Akik nagyban nyomják az ipart, persze lebuknak, de elég tartalékuk van arra, hogy pár nap alatt újraépítsék az egészet” – vázolja Balázs a túlélés stratégiáját.

Untitled-2

…és ugyanez magyar verzióban

Farmer farmernek farkasa

Krisztián, aki botot használ, nagyobb veszélyben van. Állítása szerint a keresőszoftverek elől el tudja bújtatni a botprogramot, de a játékosok és a konkurens farmerek elől nem, azok jelentik fel a játékmestereknél őket.

„Jó pár kínait kitiltattam már, közvetve, ismerősök segítségével. Engem négy hónap alatt egyszer nyomtak fel, egy másik magyar, aki szintén botot használt. Utána természetesen én is felnyomtam őt, dögöljön meg a szomszéd tehene is. Tanultam közgazdaságtant: a kínálat csökkenésével felszöknek az árak, ezt pedig legegyszerűbben a konkurencia likvidálásával lehet elérni. Ha feldobsz valakit, nem sokkal utána mennek is fel az árak az aukciós házban, ilyenkor tudod, hogy nem nyúltál mellé.”

A farmereket elég egyöntetűen utálják a játékosok, ami persze kicsit tudathasadásos állapot, hiszen közülük kerülnek ki a vásárlók is. A leggyakoribb érv ellenük, hogy rontják a többiek játékélményét. Ezt mindkét farmerünk visszautasítja.

„Nem sokan tudnak rólunk, a legtöbb játékos észre sem vesz. A vásárlóinknak viszont növeljük az élményt” – mondja Balázs. Krisztián szerint viszont egyenesen jót is tesznek a farmerek: „A farmerek és botok túlkínálatot teremtenek, az árak leesnek, a játékosok olcsón tudnak hozzájutni mindenhez. Ha a fejlesztők elkalkulálták egy tárgy ritkaságát, felmegy az ára, a farmerek rögtön ráhajtanak, mert abban van a pénz, és máris lekerül a hiánycikkek listájáról.”

Untitled-3

A legkisebbek ingyenes apróhirdetésben utaznak

Hiába tiltják

A farmerek egyértelműen áthágják a játékszabályokat, bár elég nehéz meghatározni, okoznak-e bárkinek konkrét anyagi kárt (már amellett, hogy nyilván nem adóznak az aranyért kapott forintokból). Persze maga a tiltás nem sokat számít. „Tiltani lehet, de nincs értelme, amíg pénz van benne, addig lesz aki csinálja” – mondja Balázs, és a BKV-n bliccelőkhöz vagy az iskolai dolgozatírásnál puskázókhoz hasonlítja magát: ügyeskedő, aki csal, de e felett szemet huny a többség.

Krisztián továbbmegy, ragaszkodik ahhoz, hogy tulajdonképpen nem illegális, amit tesz, holott nyilvánvaló, hogy az. „Csak egy alulfizetett pályakezdő fiatal vagyok, aki megpróbál boldogulni, mert a jelenlegi állapot szerint a legcsekélyebb esélyét sem látom annak, hogy valaha is lakást vegyek” – vall arról, hogy vágott bele a farmerkedésbe.

Balázs is hasonlókat mond: „Sokan azért csinálják ezt, mert kevés más lehetőségük adódik. Ez nem álommunka, sose lesz az. Kívülről szebbnek tűnik, mint amilyen.” És ezzel vissza is köszön kicsit a kínai helyzet, ott százezrek farmolnak boldogan napi tizenhat órát, mert a másik lehetőségük az lenne, hogy cipőt varrnak a szomszéd gyárban feleannyi pénzért. Nálunk meg kis ország, kis arany, kis csalás, kis üzlet.

« Newer Posts - Older Posts »

Categories